A 2025-ös PISA jelentés alapján magától értetődőnek tűnik a következtetés: aki AI-t használ tanuláshoz, az rosszabbul teljesít, tehát kevesebb AI-t szabad engedni az iskolákban. A kísérletek adatai azonban specifikusabb eredményeket mutatnak: attól függően, mikor és hogyan használják az AI-eszközöket, javíthatnak is és ronthatnak is az eredményeken.
A PISA 2025 szeptember 9-én jelent meg, és az AI-fejezetből egyetlen szám ment tovább. Azok a 15 évesek, akik szinte naponta használnak AI-chatbotot fogalmazásírásra, átlagosan 481 pontot értek el természettudományból; akik soha, 509-et. A 28 pontos különbség a szocioökonómiai háttér kiszűrése után is megmaradt, és a jelentés saját átváltása szerint nagyjából egy tanévnyi tanulásnak felel meg.
A PISA vezetője a bemutatón egy mondatba sűrítette az olvasatot: sportnézéstől senki sem lesz fitt. A tanárszakszervezetek nemzetközi szövetsége szerint az AI-t varázsmegoldásként tolják, miközben a gyerekek kiszervezik a gondolkodást egy botnak. Az infografikák a napi használó és a nem-használó közti egy iskolaévet vitték címlapra. Ebből a három elemből áll össze a válasz, amit ez az oldal kérdőre von: az AI rontja a tanulást, tehát korlátozni kell az iskolában.
A PISA keresztmetszeti felmérés: egyetlen időpontban kérdezi meg a diákokat, mennyit használnak AI-t, és ugyanakkor teszteli, mit tudnak. Az OECD a saját jelentésében ki is mondja: az AI-t használó diákok eltérhetnek a nem-használóktól korábbi teljesítményben, motivációban, támogatásban és tanulási szokásokban, ezért a kapcsolat leír egy állapotot, és ok-okozati irányt ebből az adatból senki sem olvashat ki.
Ugyanabban a fejezetben két kevésbé idézett részlet is áll. Az egyik a görbe alakja: a „segít tanulni" célú használatnál a heti használók a nem-használókkal azonos szinten teljesítenek, a napi és az évi egy-két alkalmas használók pedig alattuk. Ez egy fordított U, és egy fordított U-ból a „kevesebb jobb" szabály kiolvasása pontosan annyira megalapozott, mint a „több jobb" szabályé. A másik részlet a jelentés I.4.2-es kerete: ahol az iskola tanórán gyakoroltatja az AI-tartalom minőségének értékelését, ott a gyakori AI-használók enyhén jobban teljesítenek, mint a nem-használók. Ugyanez a doboz rögzíti, hogy ezt a gyakorlatot a hátrányos helyzetű diákok ritkábban kapják meg.
A PISA azt látja, ami történik. Egy randomizált kísérlet azt is, ami történne, ha máshogy csinálnák. A legtisztább ilyen vizsgálat 2025-ben jelent meg a PNAS-ben: közel ezer török gimnazista matematikaórán három csoportba került véletlenszerűen. Az első AI nélkül gyakorolt. A második egy szokásos ChatGPT-szerű felületet kapott GPT-4-gyel. A harmadik ugyanazt a modellt kapta, de a promptban benne volt a feladat megoldása és egy utasítás: lépésenként segítsen, a teljes megoldást tartsa vissza. A gyakorlás után mindenki ugyanazt a vizsgát írta, eszköz nélkül.
A kapcsoló a tengelye ennek az egész oldalnak. Gyakorlás közben mindkét AI-csoport látványosan jobb a kontrollnál, és a terelő tutor a jobb kettőjük közül. A vizsgán a korlátlan hozzáférésű csoport 17%-kal rosszabb annál, amelyik soha nem látott AI-t — a terelő csoport pedig a kontrollal azonos szinten áll. A szerzők megfogalmazása: a korlátlan felületet a diákok mankóként használták, és utána egyedül gyengébben teljesítettek; a terelő változat ezt a hatást nagyrészt kioltotta.
Két másik kísérlet a kép másik felét adja. A Világbank hat hetes nigériai programja, amelyben tanári felügyelet mellett, kijelölt tananyagra használták a Copilotot, 0,31 szórásnyi javulást hozott az összesített teszten és 0,23-at a fő tárgyban, angolból; a költséghatékonyságot a szerzők másfél–két év szokásos iskoláztatásra váltják át. A Harvard fizika-bevezető kurzusán egy célra épített AI-tutor a mediális tanulási nyereség több mint duplájával verte az aktív tanulásos tantermi órát, rövidebb idő alatt. A három kísérletben ugyanaz a modellcsalád szerepel. A kimenet a felület tervezésén és a használat pillanatán múlt.
A PISA országlistáján van egy furcsa pár. Észtország az európai élmezőnyben áll természettudományból, és a diákjai az AI-t az iskolai munkához a legritkábban használók közé tartoznak. Ugyanez az ország 2025 augusztusában elindította az AI Leap (TI-Hüpe) programot: mind a 154 gimnázium részt vesz, mintegy 20 000 tizedikes és tizenegyedikes, közel 5 000 tanár. A diákok egy ChatGPT-alapú, de gondolkodást terelő, csak észtül válaszoló alkalmazást kapnak; a tanárok prémium hozzáférést és szakmai tanulóközösségeket; a Tartui Egyetem és a Stanford tanulási kimeneteket vizsgál.
A két adat egymás mellé téve egy sorrendet ír le. A PISA-adatfelvétel 2025 tavaszán zárult, a program augusztusban indult: Észtország előbb épített olvasási és gondolkodási teljesítményt, és utána engedte be az eszközt — tervvel, tanári felkészítéssel, mérési programmal. Az első év folyamatmutatói már megvannak (a részt vevő tanárok 94%-a használt AI-t a munkájában, 63%-uk átalakította a tanítást), a tanulási kimenetek 2026 végétől érkeznek. Ez a program az egyetlen hely a világon, ahol a „mennyi idő alatt épül a készség" kérdésre nemzeti léptékű adat készül.
Ha a kimenet a bekapcsolás pillanatán múlik, akkor a kérdés az, mi legyen készen addigra. Három olyan készség rajzolódik ki, amelynek mindegyikéhez van kutatási horgony. Az alapjuk az AI előtt épül; a fejlesztésük vezetett AI-használat mellett is folyik, ahogy a nigériai program és a terelő tutor mutatja — a válaszgeneráló használat az, ami a hiányukat elrejti.
Mindhárom közös vonása, hogy az AI előtt is érték volt, és az AI után is az marad. A különbség annyi, hogy korábban a hiányuk lassan derült ki, most pedig azonnal: egy válaszgeneráló eszköz a hiányzó készséget elrejti a gyakorlás alatt, és leleplezi a vizsgán. A kapcsoló a 03-ban pontosan ezt mutatja.
Ennek az oldalnak van egy testvére: Butulunk, mert okosodik a technológia? Ott egy három mechanizmusból álló modell szerepel, amelynek első lépése ide illik. Az AI az elején túlterhel: új feladatot ad (ítélni, összevetni, ellenőrizni), amelyre a tanulónak még nincs sémája. A séma épülése alatt a teljesítmény lemegy, és csak utána fordul felfelé. Ez magyarázza a PISA egyik rejtélyét is: a legintenzívebb, legkorábban belemerülő használók vannak a legmélyebben a gödörben.
A gödör hosszáról ma senkinek sincs adata. Egy iskolai bevezetésnél a fokozatosság elve szerint három, hat vagy tizenkét hónapos tanulási görbével érdemes számolni, és ez a szám egyelőre hipotézis — az észt program lesz az első, ahol tesztelhetővé válik. A PISA egyszeri pillanatfelvétele ebből a görbéből egyetlen pontot lát, a lefelé menő szakaszon. Aki ebből az egy pontból „korlátozni kell" szabályt csinál, az a tanulási görbe alján állítja le a tanulást.
Rakd össze a négy adatot — a fordított U-t, a kapcsolót, az észt sorrendet és a gödröt —, és a „korlátozzuk az AI-t" mondat egy pontosabb alakot vesz fel. Korlát kell — három helyen, és mindhárom máshol van, mint ahol a vita ma húzza.
Először a pillanaton. A Bjork-féle „kívánatos nehézségek" és Kapur „produktív kudarc" kutatásai szerint a segítség előtti önálló próbálkozás ad tartós tudást. A Bastani-tutor „tipp, válasz nélkül" szabálya ennek egy technikai alakja; tantermi változata egyetlen mondat: az AI a saját első verzió után kapcsolható be. Másodszor a mérésen. A gyakorlás közbeni teljesítmény félrevezet — mindkét AI-csoport ott volt a legjobb. Az egyetlen érvényes sikerkritérium az AI nélküli teljesítmény az AI-időszak után. Aki iskolai programot tervez, ezt az egy tesztelési elvet vigye be, és a „hány diák használja" típusú mutatókat hagyja el. Harmadszor az előfeltételen. A három készség alapja a 05-ből az eszköz előtt kerül a tantervbe; a további fejlesztésük vezetett használat mellett folyik, és a válaszgeneráló használat addig vár, amíg az ellenőrzés készsége működik.
És itt fordul meg a méltányossági érv is. A PISA legkevésbé idézett lelete szerint az AI-értékelési gyakorlatot a hátrányos helyzetű diákok ritkábban kapják meg. Ha az előfeltétel-készség dönt a kimenetről, akkor az iskolai AI-korlátozás azokat védi, akiknél a készség otthonról jön — a többiek pedig a korlát mögött is használják az eszközt, csak felkészítés nélkül. Az AI-műveltség tanítása ebben az olvasatban egyenlőség-politika, a tiltás pedig a meglévő különbség rögzítése.
Ezt a vizsgálatot még senki sem futtatta végig: a Bastani-kísérlet egyetlen tanév egyetlen tárgyát látja, a nigériai program hat hetet, a PISA egy tavaszt. Az észt program az első hely, ahol évek alatt, nemzeti mintán derül ki, hogy a görbe felfelé fordul-e, és mennyi idő alatt. A jóslat, ami ebből az oldalból következik: a végkimenetet az dönti el, mikor kapcsolják be az eszközt a próbálkozáshoz képest, mi van készen addigra, és mit mérnek utána. Ez az a vizsgálat, ami kutatásra vár.
Építsük fel a kutatást →